Életünk talán legnagyobb gazdasági válságát éljük át. Egy hatalmas vihar, amely mindent megráz. Ha minden vállalatot egy hajóhoz hasonlítunk, akkor mindannyian különböző hajókon utazunk. Úgy tűnik, egyeseket pontosan ilyen körülményekre terveztek, és virágoznak bennük, mások viszont csak szerencsével vészelik át a vihart. Sokan megsérülnek, de túlélik, sőt, talán még erősebbek lesznek.
Minden szervezetünkön belül nagyjából azt mondhatjuk, hogy mindannyian egy hajóban evezünk – feltéve, hogy ezt átláthatóan és őszintén közöljük a csapattal. Ha ez az érzés általános, akkor a változással szembeni ellenállás is eltűnik. Az innováció, a költségkezelés, az új piacok – minden optimalizálható, és részévé válhat annak az útnak, amelyen megőrizhetjük a legfontosabbat: az embereket és a szerepüket azokban a csapatokban, amelyek felépítése oly sok munkát igényelt, és amelyeket kevesen akarnak elpazarolni.
A koronavírus-válság előtt az a gondolkodásmód, hogy a költségek kézben vannak, rossz volt (bár nagyon elterjedt), ma viszont már komoly probléma. Tapasztalatból tudom, hogy minden vállalat képes csökkenteni a költségeit anélkül, hogy ez a munkatársakra hatással lenne. Szóval, hol kezdjük?
Több mint 100 évvel ezelőtt, miközben a kis veteményeskertjében termett borsót számolta, egy úr furcsa összefüggést fedezett fel: a borsó mintegy 80%-a a hüvelyek 20%-ából származott. Furcsa módon ez egybeesett egy másik felfedezésével: Olaszországban a földterületek körülbelül 80%-a a lakosság 20%-ának tulajdonában volt. Ez az úr, Vilfredo Pareto, közgazdaságtan professzor volt, és rájött, hogy ez a 80/20-as arány számos helyzetben és történelmi kontextusban fennáll.
A 80/20-as szabály általában a költségekre is érvényes, ezért a legkézenfekvőbb megoldás az, ha először csökkenő sorrendbe állítjuk a költségeket, és a legnagyobbakat elemezzük. Ehhez még egy lépést tennék hozzá: kiemelni néhány „könnyen elérhető eredményt”. Ha egy nagyszabású költségcsökkentési projektet olyan sikerekkel indítunk, amelyek – még ha könnyűek is – győzelmet jelentenek, az közös hitet ad a lehetőségekben. Sok hajó elsüllyed, még a jól irányítottak közül is.
A folyamatos kérdések felvetésére és fejlesztésre épülő kultúra csökkenti annak esélyét, hogy valaki ennek a szakasznak az áldozatává váljon. Elengedhetetlen, hogy legyen bennünk alázatosság ahhoz, hogy felismerjük: van még mit javítani és mit tanulni. A költségkezelési kultúra bevezetésének alapvető eleme, hogy a célokat megosszuk az összes munkatárssal, elmagyarázzuk, miért fontosak ezek a közös jövőnk szempontjából, és milyen jövőt szeretnénk kialakítani. Egy világos jövőkép ösztönzi a nagyszerű ötleteket. Az elért eredmények mérése és megosztása pedig a folyamatosság motorja.
